káprázatosabban

most láttuk j.-tal ezt a filmet. egyetlen este alatt történik meg minden. nemmondom, persze sírtam eleget, hiszen robertdeniro rákos, de még mielőtt meghalna, a lánya (hilöriszvenk) felviszi a kórház tetejére, hogy onnan nézzék együtt utoljára a nagy szilveszteri fénygömböt a tájmszkveren, miközben robert azt mondja neki, ő az egyetlen tökéletes dolog az életében (ezenkívül kölyöknek szólítja de iszonyú édi hangsúllyal). háliberi szerelme irakban harcol, dzsesszikabíl gyönyörű kisbabát szül, eston megtalálja az igaz szerelmet és loncsos barlanglakóból szociális lény próbál lenni. bondzsovit felpofozzák (kétszer), de aztán meg is bocsátanak neki, így nem megy el turnézni sem, hiszen az igaz szerelem minden áldozatot megér. szárádzsesszikapárker flitteres cipőben, hintón érkezik az egy évvel korábban megbeszélt randira. liddlmisszszánsájn megkapja élete első csókját és miselpfeifernek minden kívánsága teljesül egyetlen nap leforgása alatt. csupa csillámpor, csupa pezsgés. csupa boldogító irracionalitás. bárcsakbárcsak lenne saját forgatókönyvírója minden egyszerű halandónak aki berendezné az életét ilyen káprázatossá. vagy a sajátom én lennék? namindegy.

ezen kívül kaptam j.től felálló orrmányú szerencsehozó elefántot és illatos gyertyát. és j. mindjárt hazajön franciao.ból (jupp). (az egyetem viszont nem jupp. sem az újdonsült/kiújult insomnia.)

és mégis szép az élet...

...mert találkoztam tegnap legnagyobb szerelmemmel k. j.-sal.mert most még nagyobb szerelmem mint volt.mert kaptam j.től mikulásajándék ikeásplüssrépát.mert találkoztam cimbitársakkal és eszembe jutott a b.t. mert adtam pénzt egy hajléktalannak, amitől félpercig jóembernek érezhettem magam. mert megyek pénteken színházba. mert megérkeztek az antikvár könyveim a bookline-nál. mert megettem egy fél doboz csokit együltőhelyemben és képes voltam utána nem megnézni a fenekem méretét a tükörben. mert csütörtökön jön cs. ésmert  mégiscsak képes vagyok pozitívumokról is írni (!)

things are happening, things are changing

a mai nap legfontosabb konklúziói, hogy sokkal több önismeretet kell gyakorolnom. hogy optimistábbnak kell lennem. hogy vállalnom kell a háborgó igazságérzetemet és minden olyan igényemet, gondolatomat amiről feltételezem, hogy építően hat rám. mindenki más véleményét a témában muszáj lesz megtanulnom ignorálni. erőteljesebben kell tudnom koncentrálni a személyes igényeimre, akár önző módon, hogyha úgy látom jónak. reménytelibbnek és pozitívabbnak kell lennem. aktív cselekvőnek kell éreznem magam nemcsak kicsiny univerzumom berkein belül, de a tágabb környezetemmel kapcsolatban is. meg kell tanulnom a jelennek élni, nem szorongani a jövő miatt. nem tervezni a többévmúlvát, kiélvezni a mostésittet, nem hagyni teret mások befolyásolásának, nem kötni kompromisszumokat, élvezni ami van, és nem törődni azzal, hogy másoknak ez nem tetszik. meg kell tanulnom a saját életemet élni, akkor is, hogyha emiatt veszteségek érnek. meg kell tanulnom csak akkor változtatni, ha igazi belülről fakadó igényem van rá. addig minden ezzel kapcsolatos nyünnyögés felettébb haszontalan és önemésztő, hiszen valószínűleg azért nyünnyögök hosszasan, mert még nem vagyok kész dönteni. meg kell tanulnom magam nem döntéskényszerhelyzetben érezni. meg kell tanulnom szabadságot adni a másiknak, saját döntései meghozatalában. meg kell tanulnom kikérni magamnak a legnagyobb szabadságot a saját döntéseim meghozatalában. meg kell tanulnom megérteni, ha a másik nem ért engem. meg kell tanulnom megérteni, ha a másiknak nem ugyanazok az igényei mint nekem. meg kell tanulnom elfogadni azt, hogyha mindezen nem lehet változtatni. meg kell tanulnom a lehető legtökéletesebben kihasználni a pillanatot, mert nem tudhatom lesz e még ilyen pillanat valaha is.