az van még ezzel a díjjal, hogy cserébe el kell árulni 3 titkos dolgot magadról. ezzel eléggé bajban vagyok, nem sok az amit mások ne tudnának, ha pedig van azt magam is elfojtom.mondjuk azért megpróbálom. ami a leginkább foglalkoztat jelenleg az cs.vel való döglődésünk. ami borzalmasan ijesztő, ebből is jön az első, hogy abszolút nem bírom a változást. ellenállok neki, beintek. nem akarom. nem akarok mással lenni, de nem akarok így sem maradni. nem akarom azt érezni, hogy nem vagyok már elég(jó) valakinek. hogy bármit csinálok, akárhányszáz fodrászhoz megyek, akármilyen szépek a körmeim, a ruháim, a szemem, bármennyire finom a főztöm nem elég egy idő után semmisem. lehet, hogy egy rosszabbra, csúnyábbra, butábbra van szükség pusztán azért mert az új, friss, izgalmas, nem mindennapi. de közben mélyen kiábrándít az egész. fogalmam sincs, hogy emberek több tíz éven át hogyan tudnak együtt maradni, anélkül. hogy megbántanák egymást/ magukat. és ülök, várom sértődötten, hogy kapjanak észbe, igyekezzenek megtartani vagy visszaszerezni, magam sem tudom melyik az igazabb, tegyenek értem, küzdjenek és 2 napja esett le, hogy valószínűleg cs. is erre vár. elég szarügy. mi lehet ennek a vége. ülünk még a posványban megszokásból kicsit aztán elsétálunk szónélkül? bárcsak olyan lenne minden mint régen. vagy legalább ne lennék szerelmes.
mit mondjak még...amikor stresszelek simizem az orrcimpám. finom regresszió, ez a mozdulat segített át a kemény gyerekkoron, meglehetősen adaptívnak bizonyul.
a harmadik pedig...néha nagyon szeretnék egyszerűbb lenni. egyszerűbb dolgokra vágyni, egyszerűbb munkát végezni, egyszerűbb embereket szeretni. egyszerűen boldog lenni.
illik még továbbá ezt a rettenetesen előkelő díjat továbbadni 4 bloggernek akiket szeretek és rendszeresen olvasok, viszont nagyjából mindenki körbe lett már lőve azok közül akiknek szívesen adnám, szóval nálam megreked a maci. (még ez is.)
és íme a kép:
velkámm bek bébi. :) (azért nemhiszem el magam, hogy kommentelek neked.)
VálaszTörlés