kitöröltem mindent ami szomorú, hátha új lappal indulhatok századjára is. ez a jó az elektronikus naplóban, nem maradnak megmásíthatatlanul ott a leírt szavak, egy gombnyomás és kezdhetem előröl. az egész életemet akár. de egyébként most amúgyis boldogság van, arról írok inkább, nem a hülye önsajnálatról mint általában (valahogy akkor költőibb tudok lenni, mélyebben magamba látok vagymi).
most jöttem haza prágából, elméletileg rápihentem arra a maratoni tanulásra amit most fogok elkezdeni (máris mindjárt). gyakorlatilag nem pihentem de remekül mulattam cs.vel. szeretek vele nyaralni (őszölni-telelni-tavaszolni). szeretem, hogy egyezik a ritmusunk és nem kell mártírként végignézni centiről centire mindent. éppen csak annyit kell amihez van kedvünk/ belefér két megéhezés közötti időbe. szeretek vele enni. amúgy is, de vele különösen. szeretem, hogy eljön velem dalí kiállításra, pedig tudom, hogy ambivalens a viszonya a művészetekkel. szeretem, hogy elviseli a hisztiket és a percenkénti kedélyállapotváltozásokat. szeretem a hülye kis vicceit is. najó néha nem, de az is vicces amikor puffogok a humortalanságán. és végül szeretek vele a hardrock café-ban koktélozni és csillárgömböket fényképezni.
amit viszont nem szeretek az az ismételten üres lakás, valamint annak kitakarítása egyedül. a könyvkupacok mellettem és az idegesítő pszichológusok, akik nem válaszolnak a leveleimre.
viszont valószínűleg j.vel fogok tanulni a vizsgaidőszakban ami juhú, mert különben bizonyára megbolondulnék.
a közös önpusztítás sokkal viccesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése