de persze mivel nem egy tündérmesében, esetleg (hollywoodban) élek, semmi nem mehet töretlenül szuperül. amikor már éppen azt gondolnám, nem is olyan rossz az életem, hiszen végülis: pszichológusék válaszoltak, újabban gyakrabban beszélek a barátaimmal is, haladgatok a teendőimmel, tiszta a lakás, jobban szeretem a szerelmemet mint eddig bármikor, akkor rendkívüli időzítéssel beüt a crach, másnéven a családom. keresztülhúzzák az összes számításomat teljesen ártatlanul, persze mindezt téve úgy, hogy nekem marhára lelkiismeretfurdalásom lehessen. ez van most, bűntudat mert szar leánygyermek vagyok, bűntudat mert iszonyatos barátnő vagyok, iszonyatos nyávogópicsogó barát és még az egyetemi kötelezettségeimet sem bírom lekövetni. egyszóval minden szerepemben kissé bukottnak érzem magam ismét, hurrá (éspersze butánakcsúnyánakdagadtnakszerethetetlennek bláblá). de legalább volt két szép napom abban a hitben, hogy körülöttem minden jól megy és bennem meg...hát alakulgat.
viszont írtam nyálas szerelmes levelet cs.nek tegnap (még a földrengés előtt), amit mindjárt jól fel is adok, és megyünk ma színházba j.vel, ami úgy kell az édes kis lelkemnek mint egy falat kenyér. partinagylajosos udvarosos darab. váhú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése